A polgári per, amit a cégvezető a tárgyalóterem előtt nyer vagy veszít el

Ez az írás a növekvő cégek vezetőinek szól, akiknek lejárt követeléseik vannak, és mérlegelik a polgári peres eljárás megindítását – különösen, ha a vitatott összeg nyolc számjegyű. A 2025-ös illetékreform és a 2018 óta hatályos polgári perrendtartás együtt érdemben átírta, mikor éri meg perelni.

A követelés behajtása előtt nem azt kell eldöntenie, hogy igaza van-e, hanem azt, hogy a polgári per az adott összegnél, az adott bizonyítékokkal és az adott cash flow mellett megtérülő befektetés-e – és ezt a döntést a tárgyalóterem előtt, nem utána kell meghoznia.

A polgári per költsége: kiadás vagy befektetés?

Ugyanaz a követelés az egyik cégnél befektetés, a másiknál tiszta költség. A különbség nem a jogszabályban van, hanem négy tényezőben: a követelés jogosságában, a bizonyítékai erősségében, az összeg nagyságában és a cége pénzügyi helyzetében. Ha a követelés jogos, a bizonyítékok erősek, az összeg jelentős, és a cég kibírja a több éves kifutást – akkor a polgári per befektetés, amely a végén pozitív mérleggel zárul. Ha viszont a cégnek éppen nagyobb projektjei és kiadásai vannak, egy kisebb, akár jogos követelés behajtása is puszta költség lehet, amit nem feltétlenül érdemes peres útra vinni.

Éppen ezért érdemes cégvezetőként a követelésbehajtást nem elsősorban jogi kérdésként, hanem projektként kezelni: végig kell gondolni, mit kap a befektetett illetékért és munkadíjért cserébe a cég és ezzel szemben mik a kockázatok.

2025: eltörölt illetékplafon – a peres eljárás illetéke, amit az első napon kell letennie

A perindítás „belépőjegye”, azaz a peres eljárás illetékének számítása 2025-ben strukturálisan átalakult. Korábban az elsőfokú polgári per illetéke egységesen a pertárgyérték 6 százaléka volt, de legalább 15.000 forint és legfeljebb 1.500.000 forint – vagyis egy milliárdos jogvita sem kerülhetett másfél milliónál többe. A 2024. évi LV. törvény viszont módosította az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 42. §-át, és 2025. január 28-tól 300.000 forintos pertárgyértékig egységesen 18.000 forint illetéket kell fizetni, efölött pedig a pertárgyértéktől függő 8 sávos rendszer érvényes (2026 áprilisi állapot szerint). A lényeg: a hatos százalékos kulcs helyett nyolcszintű sávos rendszer lépett életbe, és eltörölték az illeték felső határát.

A számok beszédesek. Egy 100 millió forintos pertárgyérték esetén korábban a másfél milliós plafont kellett fizetni; a módosítás után az illeték 4.039.500 forintra ugrik. Egy 40 milliós követelésnél a korábbi 1.500.000 forint helyett 2.339.500 forint a teher. A kisebb pereknél fordított a hatás: egy 10 milliós követelés illetéke 489.500 forint, szemben a korábbi 600.000 forinttal. Van egy enyhítés is: a 250 millió forintnál nem nagyobb, lakástulajdont érintő pereknél a sávos illetéknek legfeljebb a felét kell megfizetni.

És itt jön a cash flow-csapda: ez nem a per végén esedékes összeg, hanem az induláskor, előre.

Tehát ha nyolcszámjegyű követelést kíván peresíteni, mindenképpen érdemes mérlegelni nem csak a jogi „igazát”, hanem a cég pénzügyi helyzetét is – a sokszor milliós nagyságrendű illetéket a keresetlevél benyújtásakor kell megfizetni, és azt teljes pernyertesség esetén is csak a per jogerős befejezése után kapja vissza.

Az új polgári perrendtartás óta a polgári per nem való amatőröknek, hanem még a profiknak is kihívásokkal teli akadálypálya

A költség csak az egyik fél a mérlegen. A másik a peres eljárás nehézsége. A polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény 2018. január 1-jén lépett hatályba, felváltva a több mint hatvan évig élő 1952. évi III. törvényt, és bevezette a perkoncentrációt biztosító osztott szerkezetű elsőfokú eljárást, a felek felelős pervitelén és (elvi szinten) a bíróság aktív pervezetésén alapuló szabályokkal. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a szabályozás a korábbinál sokkal részletesebben összeállított keresetlevelet vár el, és ha a keresetlevél nem felel meg bizonyos új formai követelményeknek, a bíró érdemi vizsgálat nélkül visszautasítja.

Ennek mérhető hatása lett a pereskedési kedvre. A 2018 előtti három év átlagában a járásbíróságokon évente 145.000, a törvényszékeken 17.000 pert indítottak; ez a szám 115.000-re, illetve 7.200-ra esett – vagyis 22, illetve 57 százalékos visszaesés. A jogviták tekintélyes része tehát el sem jut a bírósági szakaszba. Az illetékplafon eltörlése és az új illetékszámítási metódus ezt a tendenciát csak tovább erősíti, és felértékeli az alternatív utakat: várható, hogy felerősödik az igény a választottbíróság, a mediáció és a peren kívüli egyezség iránt.

Itt érdemes a fizetési meghagyásos eljárásra (FMH) gondolni, mint a követelésbehajtás alacsonyabb költségű alternatívájára. A fizetési meghagyásos eljárásban az eljárási díj a díjalap 3 százaléka, de legalább 12.000 és legfeljebb 300.000 forint (Fmhtv., 2009. évi L. törvény). 3 millió forintig főszabályként kötelező FMH-t indítani, 3 és 30 millió között a jogosult dönthet, hogy FMH-t vagy pert indít, 30 millió felett viszont kötelező a peres út. A buktató: ha az adós ellentmond, az eljárás így is perré alakul, és a 3 százalékos díj fölötti részt ígyis-úgyis le kell róni a peres eljárás elején. Ha mégsem kívánná a jogosult a polgári pert megindítani, az FMH eljárásban kifizetett díj elvész.

Tehát a 30 millió alatti, vitatott követeléseinél az első kérdés ne az legyen, „melyik bíróság”, hanem hogy egyáltalán perre van-e szükség, vagy az FMH és a peren kívüli egyezség gyorsabban és kevesebből célhoz ér.

A SWOT, amit a polgári per előtt el kell végeznie – és a percepciós csapda

A jelentősebb követeléseink behajtásának kérdését tehát érdemesprojektként kezelni, és javasolt megtenni egy lépést, amit a legtöbb cégvezető kihagy: egy klasszikus SWOT-elemzést. Erősségek: mi van jól dokumentálva? Gyengeségek: hol hiányos a szerződés, jó címre ment-e a számla, megvan-e a teljesítésigazolás – és ami javítható, azt még a per előtt javítsa ki. Lehetőségek: melyik fórum (rendes bíróság vagy választottbíróság), milyen eljárás (fizetési meghagyásos eljárás, felszámolási eljárás, polgári per), és van-e tér peren kívüli megegyezésre. Veszélyek: mit nem tud orvosolni – és kivel áll szemben. Ez utóbbihoz nézze meg az ellenfél cégtörténetét, beszámolóit, a folyamatban lévő végrehajtásokat és a cégjegyzéki bejegyzéseket; ha az adós cégben az ügyvezető például nem az a személy, aki ténylegesen irányítja a céget, hanem feltehetően egy családtag, az már önmagában rossz előjel lehet.

De a legnehezebb rész a fejünkben zajlik. Gyakori jelenség ugyanis a percepciós torzítás: a cégvezetőt rabul ejti a saját narratívája, és nem vesz észre egy lyukat a történetben, mert „nem tartotta lényegesnek”. Ilyenkor érdemes megpróbálni kilépni az ügyben betöltött saját szerepünkből, és feltenni magunkban a kérdést: a másik fél helyében mire hivatkozna ügyben, mi lehet a másik fél narratívája.

Tehát a perindítás előtt végezzen el egy őszinte SWOT-ot, és a legnagyobb gyengeségét írja le egy mondatban – ha ez fáj, az pontosan az a pont, amit az ellenfél is meg fog találni.

Jogszolgáltatás, nem igazságszolgáltatás – amit bizonyítani nem tud, az a polgári perben nem létezik

Van egy tévhit, amely évente sok céget vezet rossz döntésre: hogy a bíróságon az igazság győz. Fontos azonban tudomásul venni, hogy a bíróságon nem igazságszolgáltatás folyik, hanem jogszolgáltatás. A polgári per egy formalizált eljárásrend, ahol mindent bizonyítani kell: ha egy tényt nem tud okirattal, tanúval vagy más bizonyítékkal alátámasztani, akkor azt a tényt a perben nem létezőnek tekintik – még akkor is, ha laikusként mindenki látja, mi történt valójában.

Ehhez társul a vágyvezérelt gondolkodás másik kockázata: az ügyfél hajlamos elhallgatni a rá nézve kedvezőtlen részleteket, nehogy elbizonytalanítsa a saját ügyvédjét. Ennek az ára a tárgyalóteremben jelentkezik, amikor a másik fél olyan tényt bizonyít, amiről a jogi képviselő nem is tudott. A jó jogi képviselő szerepe éppen itt kezdődik: a per előtt átnézi az iratokat, megnézi, lát-e az ügyben gazdasági racionalitást, és külső véleményt ad arról, hogy az ügy valóban erős lábakon áll-e.

Tehát mielőtt pert indít, adja át az iratait egy olyan ügyvédi szemnek, amelynek feladata nem igazat adni Önnek, hanem megtalálni a hibát – ezt jobb a saját oldalán hallani, mint a tárgyalóteremben, adott esetben milliós költségek mellett.

Mi a polgári per költsége a gyakorlatban – egy 40 milliós példán

Tegyük konkréttá. Egy 40 millió forintos, vitatott követelésnél a perindítás illetéke ma 2.339.500 forint, amelyet az első napon le kell tennie. Erre jönnek az ügyvédi munkadíj, az esetleges szakértői költségek, valamint a jogorvoslatok – a fellebbezés illetéke legfeljebb 2,5 millió, a felülvizsgálati kérelem illetéke legfeljebb 3,5 millió forint. Az időtényező ugyanilyen fontos: egy átlagos polgári peres eljárás időtartama alatt erről a pénzről jellemzően 2–3 évre le kell mondania, és ha a végén visszakapja, az nem követi az inflációt. A költséget végül a pervesztes fél viseli, de ez csak akkor segít, ha nyer, és csak a per lezárása után – arról nem is beszélve, hogy a pervesztes félen be is kell tudni hajtani ezt a követelést is.

Egy 10 milliós tételnél ugyanez a logika másképp néz ki: az illeték 489.500 forint, és mivel 30 millió alatt vagyunk, a fizetési meghagyás díja (a díjalap 3 százaléka) gyors és lényegesen kisebb belépőt jelent a követeléskezelési folyamatba – és ha már az eljárás ezen szakaszában sikerrel járunk, akkor a peres illeték és a hosszú időráfordítás is teljes egészében megspórolható .

Tehát ugyanaz a jogos követelés más-más összeghatárnál más eszközt kíván – a döntést a pertárgyérték, a bizonyíték és a cash flow együtt hozza meg, nem az igazságérzet.

A következő 7 napban tegye meg ezt a 3 lépést

1. (15 perc) Listázza ki a 90 napon túli lejárt követeléseit összeggel – és mindegyik mellé írja oda, hogy a szerződés alá van-e írva, a számla jó címre ment-e, megvan-e a teljesítésigazolás. Ez azonnal megmutatja, melyik követelés „bizonyítható”.
2. (1 óra) A legnagyobb tételre végezzen el egy négymezős SWOT-ot, és külön írja le, mit támadna a másik fél a helyében.
3. (1 nap) Mindenképpen kérjen külső jogi átvilágítást, mielőtt bármilyen eljárást kezdeményez – mivel akár milliók is múlhatnak ezen.

Gyakran ismételt kérdések

Mennyibe kerül a polgári peres eljárás egy nagy értékű követelésnél 2026-ban?

A felső plafon megszűnt, és sávos rendszer vette át a korábbi fix százalékos számítás helyét. Egy 40 milliós követelés illetéke 2.339.500 forint, egy 100 millióé 4.039.500 forint (2026 áprilisi állapot szerint, Itv. 42. §). Az összeget a keresetlevél benyújtásakor előre kell megfizetni.

Megéri-e fizetési meghagyásos eljárást indítani polgári per helyett?

Ha a pertárgyérték összege lehetővé teszi, akkor szinte mindig. 3 millió forintig kötelező az FMH, 3–30 millió között választható, 30 millió felett kötelező a peres út; a díj a díjalap 3 százaléka, legalább 12.000, legfeljebb 300.000 forint. Ha az adós ellentmond, az eljárás perré alakul és a peres illeték lép életbe, de az FMH eljárásban megfizetett díj beleszámít.

Mi változott pontosan 2025-ben a peres eljárás illetékében?

A 6 százalékos egységes kulcs helyett nyolcsávos rendszer lépett életbe, és eltörölték az 1,5 milliós felső határt. A kisebb perek költségei valamelyest mérséklődtek, a nagyobbaké jelentősen drágultak.

Visszakapom a bírósági illetéket, ha megnyerem a pert?

A perköltséget végül a pervesztes fél viseli, de a befizetett összegről a per időtartamára – jellemzően több évre – le kell mondania, és az nem inflációkövető. Ezért kezelje már az induláskor befektetésként vagy realizált költségként. Emellett fontos már a per előtt végiggondolni, hogy az adós képes lesz-e megfizetni-e a per lezárultakor a hitelező által megfizetett illetéket. Ha erre a kérdésre már az eljárás elején bizonytalan, vagy nemleges a válasz, akkor érdemes kétszer is átgondolni a perindítást.

Szerző: Dr. Király István Mihály ügyvéd · dr. Bajcsay Gergely ügyvéd